Rátz László

A Budapesti /Fasori/ Evangélikus Gimnázium legendás hírű tanára volt.
Kiváló matematikusokat, fizikusokat, kémikusokat nevelt.
Az ő keze közül kerültek ki olyan kiválóságok, mint Wigner Jenő fizikus és Neumann János matematikus.

Rátz László 1863. április 9-én született Sopronban.
Édesapja Rátz Ágost vaskereskedő, édesanyja Töpler Emma.
A soproni Evangélikus Gimnáziumban érettségizett 1882-ben.
1883-tól 1887-ig a Budapesti Tudományegyetem diákja volt.
1887. október 4-től 1988. augusztus 7-ig a berlini egyetemen filozófiát, majd 1888. október 31-től a strassbourgi egyetemen természettudományt tanult.
1889. szeptemberétől a budapesti Tudományegyetem Gyakorló Főgimnáziumában gyakorló tanárként dolgozott.
Matematika-fizika szakos egyetemi oklevelének kelte: 1890. november 28.
1890. szeptember 1-től a Budapesti Evangélikus Főgimnázium helyettes tanára, majd
1892 szeptember 1-től 1925-ig rendes tanár.
1909 és 1914 között a gimnázium igazgatója.
1930. szeptember 30-án halt meg a budapesti Grünwald Szanatóriumban.
Emlékét Budapesten az Evangélikus Gimnáziumban domborműves fehér márványtábla őrzi:

RÁTZ LÁSZLÓ
1863-1930
GIMNÁZIUMUNK KIVÁLÓ MATEMATIKA-
TANÁRA ÉS IGAZGATÓJA
EZT AZ EMLÉKET ÁLLÍTOTTÁK HÁLÁS
TANÍTVÁNYAI ÉS BARÁTAI

Lux E. 1931.

Rátz László közreműködött az 1924. évi matematika tanterv és a hozzá kapcsolódó utasítások elkészítésében. Aktív korában tanár-elnöke volt a Dal és Zene egyesületnek, nyugdíjasként ügyvezető elnöke a "Volt Növendék Egyesületének".
Tudományos tevékenysége két szempontból jelentős:
Egyrészt úttörő szerepet játszott a középiskolai matematika-oktatás reformjának megvalósításában (1905-1914),
valamint 1896 és 1914 között , Arany Dániel után szerkesztette a Középiskolai Matematikai Lapokat.

A Bólyai János Matematikai Társulat a középiskolai matematika tanároknak évenként Rátz László vándorgyűlést szervez és 2000-től kezdődően Rátz László érmet ad ki.

A matematika tanítás reformere

Németországban 1905-ben a matematikai reformbizottság a német orvosok és természetvizsgálók meráni közgyűlésén kimondta, hogy a természettudományoknak kultúrértékük is van, nemcsak gyakorlati haszonnal bírnak: érdemes tehát a nyelvi tudományokkal egyenértékű nevelési eszközként tekinteni azokat.
Magyarországon a reform Beke Manó professzor szervezésében zajlott. Beke Rados Gusztávval és Rátz Lászlóval együtt 1909-től a nemzetközi reformbizottságban képviselte hazánkat. Rátz László részt vett Cambridge-ben és Párizsban rendezett kongresszusokon. 1910-ben jelentős francia kitüntetést kapott (Officer d'Académie)
1906-ban létrehozták Magyarországon a Matematikai Reformbizottságot, amelynek elnöke Beke Manó, titkára Mikola Sándor lett, a tagok között volt Rátz László is. Ez a bizottság elismerten a legeredményesebb munkát végezte az európai bizottságok közül.
Rátz László és Mikola Sándor a változtatás szükségességét érezvén, már a reformbizottság működése előtt teljes részletességgel kidolgozták a munkáltató matematikatanítás módszereit és tananyagát. Megállapították, hogy a matematikának is megvannak az önkéntelenül megszerzett elemei, és ezeket meg kell erősíteni a tanulóban. A matematika tanulását át kell szőnie a közvetlen tapasztalatnak, a sok mérésnek. Hangsúlyozták a fejszámolás fontosságát, a becslések gyakoroltatását.
Fejtegetésük szerint el kell érni azt, hogy a tanulók a mennyiségi viszonyok mérlegelése alapján a valóság megismerésére törekedjenek. Nagyon lényegesnek tartották, hogy a tanár a világos fogalomalkotásra törekedjék.
Bátor kezdeményezéseiket siker koronázta: 1909 novemberében a fasori gimnáziumban hivatalosan is engedélyezték a matematikának olyan módon való oktatását, ahogyan azt a reformtörekvések alapján Rátz és Mikola kívánatosnak tartották.

A tehetségek felismerője és gondozója

Különleges, ritka emberi tulajdonsággal rendelkeznek azok a tanárok, akik bánni tudnak a náluk tehetségesebb tanítványaikkal. A nagyobb élettapasztalat és ismeretanyag birtokában szívesen segítik őket.
Rátz László is ilyen tanár volt, aki nagy tudása és kifinomult érzéke alapján felismerte a tehetségeket, és úgy bánt velük, mintha kollegái, munkatársai lettek volna. Elhívta őket szombat délutáni kávéházi beszélgetésre, ahol a gimnáziumi tanárokon kívül egyetemi kollégák is jelen voltak. Ez sokat jelentett akkoriban, mert a tanárokat nemcsak a diákok hanem az egész társadalom tisztelte.
Leghíresebb tanítványainak (Neumann János, Wigner Jenő) tehetségét is már korán felismerte és segítette az előmenetelüket. Neumann János számára például, amikor már nem tudott mit mondani, megkérte Fekete Mihály egyetemi tanárt, hogy tanítsa őt. Wignert pedig meghívta a lakására, ahol "ritka érdekességű" könyveket adott át olvasásra, és egy következő alkalommal megbeszélték a könyvek tartalmát.

Forrás: Kovács László