Tehetségeket nevel Rátz tanár úr utóda

Az Alapítvány a Magyar Természettudományos Oktatásért az idén tizedszer adott Rátz Tanár Úr Életműdíjat középiskolai tanároknak. Olyanok kapják a kitüntető elismerést, akik élen járnak a természettudományos tárgyak népszerűsítésében és a tehetséggondozásban. Rátz László (1863-1930) utódának lenni nem hétköznapi dolog: a legendás hírű tanár olyan kiválóságokat nevelt a világnak, mint Wigner Jenő fizikus, Neumann János matematikus vagy Harsányi János, a játékelmélet Nobel-díjasa. Bán Sándor 42 éves szegedi biológiatanár három nagy reményű fiatalt lát maga körül. A jövő biológusainak azonban már nem növényjegyzéket kell készíteniük, mint a nagy elődöknek.

A szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium tanára mintha kicsit fiatal lenne a tudósneveléshez. Bán Sándor mosolyogva hárítja el a megállapítást.
- A tehetséggondozás nagy részét általában nem az idősebbek végzik, de a díjakat egész életük munkásságáért kicsit elkésve kapják meg.
Komolyra fordítva azonban a szót leszögezi, hogy ehhez a munkához sok idő és energia, ha úgy tetszik, fiatalság kell. Bán Sándor Kecskeméten járt középiskolába, majd Szegedre vezetett az útja. Tíz évig a piarista gimnáziumban tanított, végül a Radnótiban belecsöppent mindabba a jóba és követhetőbe, amit tehetséggondozásnak neveznek.
- A nyolcvanas években kezdődtek itt a tehetséggondozó kísérletek, a Radnótiban hoztak először létre matematika-tagozatot, de a biológia- és kémia-tagozat bevezetésében is úttörő szerepet játszott a gimnázium. Bánfalvi József igazgató volt az, aki e kísérletet elindította.
Ahogy az már lenni szokott Bán Sándorba is egy tanár - méghozzá kémiatanár - oltotta be a biológia szeretetét. De állítólag ezen nem kell csodálkozni. Ma ez a két tudomány egyáltalán nem áll messze egymástól, elég, ha csak a molekuláris biológiára gondolunk. Bán Sándort ez utóbbi vonzza leginkább, és fájlalja, hogy ez a hazai biológiaoktatásban nem kap elég helyet. Paradox módon éppen az egyébként nagyon fontos természetvédelmi szemlélet jelenti a legfőbb gátat. Mint mondja, jelenleg nem az a legfontosabb, hogy felismerjünk egy növényt vagy egy állatot. Fontosabb, hogy tisztában legyünk a mindennapi életünket jobban érintő témakörökkel, például a DNS-molekulák szerkezetével és gyakorlati hasznukkal.
- Önnek láthatóan nem elég, hogy leadja az anyagot a katedráról. Miért foglalkozik tehetséggondozással?
- Ez hagyomány nálunk. A Radnóti tehetséggondozó műhely, és mint ilyen, a legjobb vidéki intézmény, az országban pedig harmadikként tartják számon. Ebbe a hagyományba illeszkedtem én bele. Személyes kapcsolatot tartok a legtehetségesebb diákjaimmal. A tehetséggondozást itt, nálunk a tanórákon is lehet gyakorolni, hiszen hozzánk eleve jól felkészült gyerekek jönnek, de az igazán tehetségesekkel külön is foglalkozom.
- Azt hiszem, ehhez nem csak elhivatottság, hanem pénz is kell...
Bán Sándor ez utóbbi megállapítással nem egészen ért egyet. Szerinte mindenki a pénzről beszél, pedig a pénz nem minden. Nagyobb szerepe van a megfelelő szemléletnek.
- Hosszú éveken át például azért nem beszélhettünk tehetséggondozásról, mert a tehetséges gyerekek támogatását összekeverték a szociális felzárkóztatással. A tehetséggondozásnak külön szervezete kell hogy legyen, amit az állam tart fenn, mint nyugaton. Nálunk hiányzik a téma összefogása, a központi irányítás. Megjegyzem, a diákok nemzetközi versenyekre való felkészítéséhez az érintett minisztériumok adtak támogatást.
Bán Sándor a diákolimpiai csapat "szövetségi kapitánya". A Szegedi Tudományegyetem tanáraival közösen felkészített ötven fiatalból négy sikerrel vett részt az idei nemzetközi diák-olimpián. A kis biológusok két ezüst- és két bronzérmet hoztak haza, tizennegyedik helyre juttatva hazánkat a részt vevő 60 ország között. Az európai országok közül a magyarok a harmadik helyre kerültek.
- Azt mondják, korunk nem kedvez új csillagok születésének. Lesz-e nekünk új Kitaibel Pálunk, Herman Ottónk, Beythe Istvánunk?
A szegedi tanár azonnal meggyőz arról, hogy nem a nagy természettudósainknak kell reinkarnálódniuk. Ők a maguk korában sokat adtak, korszerűek voltak. Mai világunkban más eszközök, más tartalmak kellenek az alkotáshoz. Másfajta, matematikaalapú, ökológiai tudás, molekuláris biológiai ismeretek. Amelyekkel a nem tehetségeseknek is rendelkezniük kellene, hogy megértsék, mi történik körülöttük.
- Melyek a legnagyobb kihívások, amelyekkel meg kell birkózniuk a jövő tudósainak? Gondolok például az éghajlatváltozásra...
- A XIX-XX. századhoz képest nagy változást jelent, hogy már nem magányos tudósoknak kell tenniük a világért. Inkább tudás- és tudóshálózat működik majd, és ennek részesei közösen gondolkodva oldják meg a globálisnak nevezett problémákat. A tárgyi tudás nem lesz elegendő, az együttműködés legalább ennyire fontos lesz.
- Saját diákjai között lát-e olyanokat, akik meg tudnak majd felelni az új kihívásoknak?
- Legalább hármat! Az olimpiai csapatban is van négy-öt tehetség...

Tíz éve díjazzák az oktatókat

Az Ericsson Magyarország, a Graphisoft és a Richter Gedeon képviselői 2000. december 1-jén jelentették be, hogy alapítványt hoznak létre a magyar természettudományos oktatásért. A kuratórium évente ítéli oda a Rátz Tanár Úr-díjat. A díjazottak azok a középiskolai és általános iskolai tanárok, akik a magyarországi matematika-, fizika-, kémia- és biológiaoktatás területén kimagasló szerepet töltenek be a tantárgyak népszerűsítésében és a tehetséggondozásban. Az alapítvány elsődleges célja a teljes pártsemlegesség követelményének és bármely diszkrimináció kizárásának betartásával a magyarországi középiskolai természettudományos oktatás támogatása.

Bán Sándor élen jár a természettudományos tárgyak népszerűsítésében

HORVÁTH ILDIKÓ

Népszava, 2010. November 29.

<< vissza