Milliós díjazottak

Műsorvezető: - Több mint 1 millió forintos jutalmat kapott 8 középiskolai tanár. A Rátz tanár úr Életműdíjakat matematika, kémia, fizika és biológia pedagógusoknak osztották ki. A tanárok elismerésével kapcsolatos mai kérdésünk is. Ön szerint, mivel lehetne jobban elismerni a pedagógusok munkáját? Rátz László, a díj névadója, a budapest fasori Evangélikus Gimnázium legendás tanára volt. És a legendás tanár világhírű tanítványa pedig Neumann János matematikus.
Riporter: - Vajon hány olyan ember van az országban, aki egykori matematika tanára után nevezné el a gyermekét? Vagy úgy is kérdezhetnénk, hány olyan tanár van, aki után egykori tanítványa a gyermekét nevezi el. Somfai Zsuzsa ilyen tanár.
Somfai Zsuzsa (matematika tanár, Eötvös József Gimnázium): - Ezért lett Zsuzsi, mert én az osztályfőnöke Zsuzsa vagyok. És azért kaptam én a szülőszobáról a telefont, mert én az ő életében abban a pillanatban is valaki olyan vagyok, aki nagyon közel van őhozzá. Ennél nagyobb dicsőséget azért, na!
Riporter: - Zsuzsa néni, vagy ahogy a tanítványai szólítják, Somfai tanárnő majdnem 40 éve tanít egy fővárosi gimnáziumban. Azt vallja, egy matematikusnak nem számolni, gondolkodni kell tudnia, és erre neveli diákjait is a maga sajátos módszereivel.
Teljesen egyformák az ablakok, a bejárati nyílások és így tovább. Mindenen látványt befolyásoló tulajdonság az pontosan ugyanolyan. És akkor azt kérdezzük magunktól, hogy szeretnénk-e ilyen házak környezetében élni?
Riporter: - Hihetetlennek tűnik, de az egyforma házaktól valahogy a Pitagoras tételig jutnak majd el ezek a 10 osztályos diákok is, csak másképp, mint kortársaik. És úgy tűnik, a módszer működik.
Abonyi Gábor (12. osztályos tanuló): - Logikus, ezt szeretem benne. Nem kell tanulni annyira, hanem úgy következik egyik dolog a másikból.
Riporter: - A matekot nem kell tanulni?
Abonyi Gábor: - Sose volt olyan problémám, hogy én hazamenjek, és ott tételt kell megtanulni. Hanem, ha a levezetést érti valaki, akkor következik, és logikus.
Riporter: - Somfai tanárnő később határozottan cáfolja, hogy nem kell tanulni a matematikát, de tény, hogy diákjai szeretik az óráit.
Tóth Barnabás (tanár): - A tanárnő valóban nagyon rendes a diákokkal. És attól függetlenül, hogy matematika tanárnő, nagyon szeretik a diákok.
Riporter: - Most a szakma is elismerte Somfai tanárnő eddigi munkáját a Rátz tanár úr Életmű díjjal. Ez az egyik legrangosabb elismerés, amit pedagógus kaphat.
Somfai Zsuzsa: - A legeslegjobban tanítani szeretek. Ezért kapaszkodtam ehhez a szituációhoz. Mindig, akkor is, amikor csináltam mást, akkor is, amikor nem itt voltam főállásban, hanem más helyen, de akkor is mindig tanítottam itt, mert ezt szeretem a legjobban csinálni.
Riporter: - A majdnem 40 évnyi tanítás, a megszámlálhatatlan diák és a sok módszertani újítás ellenére azonban Somfai tanárnőnek is csak a hagyományos receptje van a matematika elsajátítására, a rendszeres tanulás. De úgy állítólag még szerethető is.
Műsorvezető: - Az ESTE vendégei Kroó Norbert professzor az MTA alelnöke, és Fodor István az Ericsson
Magyarország egykori elnöke, a díj egyik alapítója. Jó estét kívánok! Kicsit a díjról. 10 éve alapították. Miért, hogyan jutott eszükbe, mi volt a cél?
Fodor István: - Megtiszteltetés nekem, hogy a három cég nevében tudok válaszolni a kérdésére. Nem is olyan nehéz, mert a válaszok egészen egységesek, nem is külön-külön kell válaszolnom. Olyan cégekről van szó, akik úgy érezték, hogy az ő munkájukhoz fontos az, hogy milyen a természettudományi oktatás
Magyarországon. Mind a három cég elsősorban ilyen végzettségű szakembereket, és magasan képzett egyetemi végzettségű embereket vett fel folyamatosan az elmúlt két évtizedben. Ez egészen triviális volt, hogy a felsőfokú oktatás minőségét alapvetően meghatározza az, hogy milyen a bemenő anyag, milyen a középiskolai anyag. És mind a három cégnek kiváló mérnökökre, kiváló vegyészekre volt szükségük, biológusokra. Valahol szinkronba jöhetett. Mert vitatkozhatunk azon, kié volt az ötlet, de egy időszakban jött, hogy hárman azért együtt többet tudunk tenni. Olyan gondolat volt, hogy azok a pedagógusok, akik nehéz időben a hátukon vitték el generációkat, és tanítottak meg, el kell ismerni. Innen indult el, hozzá teszem, hogy mind a három cég ezen a díjon kívül más úton is díjaz ugyanúgy tanárokat, csak különböző indokkal.
Műsorvezető: - Professzor úr, hogy csatlakozott a munkához? A kuratórium elnöke.
Kroó Norbert: - Kezdettől fogva. A három alapító együtt megkért, hogy nem vállalnám-e ezt a faladatot, és én akkor úgy éreztem, hogy ennél nagyobb megtiszteltetés valakinek, aki az oktatást fontosnak érzi, nem is nagyon juthat. Ezért örömmel vállaltam, és azóta is örömmel csinálom. Több minden motivált ebben. Az egyik, az már részben elhangzott, úgy érzem, hogy Magyarországon a tanár rangja ellaposodott. És a
tanár akkor igazán jó, ha jól tanít, de ezen kívül a diák példaképének tekinti. Egy ellaposodott társadalmi támogatottsággal rendelkező tanár nem lehet példakép. Ez volt az egyik ok. A másik. Valahányszor egy-egy külföldi cég vezetőjével beszéltem, aki Magyarországra szándékozott telepíteni valamilyen termelést vagy fejlesztést, mindenki arról panaszkodott, hogy jók a magyar mérnökök, kutatók, de kevesen vannak.
Nyilván többet kéne tenni annak érdekében, hogy ezek száma megnőjön. Mikor nő meg? Ezt nem lehet parancsra a rendszerrel megcsinálni. Akkor lehet, ha a diákok kedvet kapnak arra, hogy ezen a területen dolgozzanak. Mikor fognak dolgozni? Ha olyan egyéniségek tanítják őket, akiktől lehet kedvet kapni. Kb. ezek voltak azok a motivációk. És rendkívül nagy örömet jelentett nekem az a munka, ami 10 éven
keresztül a kiemelkedő tanár egyéniségek felszínre hozatalával, ezek kitüntetésével, magyarul, a társadalomnak való megmutatásával lehetőséget teremtettek.
Műsorvezető:- Hogy látják, a célját mennyire sikerült elérni az alapítványnak? Azért kérdezem, mert professzor úr is említette, és olvastam 10 éve a bemutatkozásukkor azt írták, hogy ezek a célok napjainkban (10 éve) különösen nagy hangsúlyt kapnak, mert a tanári szakma egyre kevesebb tiszteletet, megbecsülést kap a társadalomtól. Ezt szerintem ma este is itt kijelenthetjük. Nem csak 10 évvel ezelőtt.
Fodor István: - Sőt, még inkább. A célját különböző módon lehetne mérni, hogy miként érte el ez a díj. Az én személyes véleményem az, hogy már 3-4-5 év múlva lehetett észrevenni valami fontos dolgot. Ezzel a díjjal nagy összeg jár. Mégis a díjról már akikkel beszéltem, díjazottak és környezetük, a díj lassan elkezdett úgy működni, hogy presztízs díj. Egyáltalán nem az számított, hogy mi jár vele, pedig nagyon fontos az is, hanem egyszerűen olyan értéke lett a díjnak. Én azt hiszem, egy díjnál, ennél nagyobb cél vagy ennél igazabb visszaigazolás, hogy egészen hamar presztízs díj lett a Rátz tanár úr díj Magyarországon.
Műsorvezető: - És nem gondolkodnak azon, hogy a fiatalabbakat is lehetne ösztönözni egy ilyen díjjal?
Fodor István: - Az egésznek a megítélése az szakmai bizottságok kezében van. Örömmel tapasztaltam, hogy a mai díjkiosztón egy-két ágazatban már fiatalok is voltak, de mivel Életmű díj, hál Istennek olyan mennyiségi, nagy értékű pedagógus sereg van, akiknek még járna ez a díj. De az egyéb díjak, mindegyik cégnek van egyéb díja, foglalkozik a fiatal pedagógusokkal. Van Ericsson díj, van Richter és Graphisoft díj is. Azok foglalkoznak, és a hiánypótlást megteszik másutt.
Műsorvezető: - Picit kitágítjuk a témánkat, a gond elég nagy. Főleg amire a díjat létrehozták. A természettudományos oktatás területén. Éppen a múlt héten Pokorni Zoltán beszélt erről, hogy elöregedett a szakma, következő 10 éven belül a tanárok harmada, óriási szám, megy el nyugdíjba. Ráadásul a fiatalok között nagyon kevesen mennek el természettudományos tárgyakat tanítani. Tavaly egy ember jelentkezett kémia mesterképzésre. Ez döbbenet. A pedagógus pályán belül a természettudományos képzés különösen nagy gondban van. Miért?
Kroó Norbert: - Ennek több oka van. Az egyik oka, az magában a középiskolai oktatásban is keresendő.
Az, hogy a tudomány és általában a reál szakok mennyi örömet jelenthetnek egy alkotó embernek, az akkor derül ki, ha az emberek benne vannak. Hogy bekerüljenek, ahhoz valamit látni kéne előre. Ezt egy jó tanár, és azokat, akiket mi kitüntetünk mind ilyenek - el tudja plántálni. De sokkal többre lenne szükség.
A másik gond az a társadalom hozzáállása. Elnézést, hogy ezen a helyen ezt mondom, manapság egy média szakember az valaki. Egy Győzike az valaki. De pl. azok a kiemelkedő fiatal kutatók, akik európai 1,5 millió eurós díjat nyertek, és akiket külföldről sztárolnak, nálunk teljesen észrevétlenül siklott el fölöttük a média. A médiának is van ebben szerepe. És ezért rendkívül örülök, hogy most lehetőséget kaptunk, hogy ezeket a gondokat a televízió nézőkkel megosszuk.
Műsorvezető: - Éppen tegnap szivárgott ki a sajtóban a pedagógus életpálya modell új tervezete, tegnap itt szó is volt erről. Hogy lehetne vonzóbbá tenni ezt a pályát? Ez pénzkérdés, vagy nem csak az?
Fodor István: - Attól sokkal összetettebb. A pedagógus munka megkíván egy szabadságot, egy értékelést, egy szabályrendszert, megkíván sok-sok minden olyasmit, ami valahol az elmúlt időszakban elmaradt. Az, hogy természettudományi képzés ilyen alacsony szinten van, vagy az érdeklődés alacsony, ez így volt már 5 évvel ezelőtt. Nem történt erre reakció. Szükséges és kell. Bármilyen lépés, ami a jó irányba elindul, az elengedhetetlen.
Műsorvezető: - Köszönöm, hogy itt voltak.

MTV - Este, 2010. November 17.

<< vissza